Szombaton a Balaton mentén, Alsóörsön túráztunk. Két kilátóba is felkapaszkodtunk a csodás balatoni panorámáért, hogy leérve a mesébe illő mezőn megpihenve különböző csoportos, testorientált, önismereti feladatokon keresztül kapcsolódjunk. Majd ceruzát, színes filcet ragadva egymásra hangolt intuitív képet készítettünk közösen a megélt élmények alapján. Az együtt töltött nap végén pedig a jól megérdemelt hamburger várt a parton és csobbantunk a Balatonban is. 
Csapatmese
„Kiskutya boldogan sétált a napsütötte úton. Amikor a tengerparthoz ért, önfeledten rohant a vízbe megmártózni. Itt találkozott Kagylóval, aki fehéren fénylett a szikrázó habokban. Annak, aki a közelébe ért a tenger dallamát suttogta a fülébe. Kiskutyának ez annyira tetszett, hogy a szájába vette, hogy együtt ringatózzanak Hullámon. Egyszer csak a parton egy picinyke, ám annál sugárzóbb alak jelent meg, a tenger felett pedig Galamb szállt el, őt követte Gólya, még magasabbról röptüket Sirály szemlélte.
Annyira sugárzó volt az a picinyke lény a parton, hogy Kiskutya Kagylóval kiúszott hozzá, szerették volna közelebbről is szemügyre venni. Hullám az áramlással segítette őket. Mikor már elég közel értek, akkor látták meg, hogy valójában két aprócska alak van a parton, egyik kisebb, mint a másik, ketten együtt pedig olyan sugárzóak, mint a Nap, vagy még annál is ékesebbek. Egy szakállas, bölcs öreg, aki Törpapára emlékeztetett és Tündér, aki körülötte röpködött. A tenger mélyéről még Sellő is a sziklákhoz úszott, minden fantasztikus lény egybe gyűlt. Galamb Gólyával békésen ereszkedni kezdett, mindenki a bölcs kis öreg és Tündér köré gyűlt, hogy együtt csodálják meg a naplementét. Még az öntörvényű Sirály is, aki a legszabadabb szellem volt mind közül, a nap utolsó sugaraival együtt aláereszkedett a magasból és közéjük ült.
Csak néztek együtt előre, megosztották a csendet és az örömöt, mely tele volt az ÉLET ezernyi szépségével. Együtt figyelték az idő múlását, ahogyan a nap meleg színű palettája megfesti az eget, miközben Hullám ringató hangjai beszűrödtek a pillanatba.”
A mese rólunk szól, mi írtuk a közös sétán az amfiteátrumnál, mi vagyunk a szereplői. Köszönöm, hogy velem tartottatok az úton s önMAGatokkal a „tengerparton”! Folytatjuk! 🙂
Enikő
