Pilisszentkereszt tövében összegyűlt a kis csapat, s nekivágtunk a Hosszú-hegynek.
A lankás vidéken szinte csak mi voltunk, az erdő még zöld és mesebeli errefelé. A Hosszú-hegy tán nem olyan közkedvelt, mint a szomszédjában lévő, Pilis-tetőre vezető erdei út – élveztük ezt az egyedüllétet a természettel.
A siklóernyős starthelyről csodás panoráma nyílik Pilisvörösvárra, Solymárra, a Budai-hegyekre és Ziribárra. Itt elköltöttük ebédünket, majd Hádész kerberoszain túl, az erdő sűrűjéből kijutva, jelöletlen utakon kitágult a tér, elértük foglalkozásunk színhelyét.
A réten egyéni és csoportos önismereti feladatokon keresztül kerültünk közelebb önMAGunkhoz és EGYmáshoz. Öröm volt számomra látni, ahogyan megnyíltatok egymás felé és őszintén képviseltétek, ami bennetek van. Áldásos pillanatok ezek, elmondhatatlanul…
A foglalkozás végén közösen készítettünk egy „land-artot” azokból a természeti formákból, termésekből, melyeket az út során szedtünk – kinek-kinek önmaga megszemélyesített részeként. A kompozíció szimbolikus erejét és jelentését a szívünkben magunkkal vittük, az alkotást pedig a természetre bíztuk.
Ziribár gerincén felkapaszkodva a tetőn Niki megtalálta második geoládáját is, s gondolatban a téli napfordulóra emlékezve, mely a legenda szerint Ziribárhoz erősen kötődik megjelent az égen a szivárvány…
Hálásan köszönöm az együtt töltött perceket, hogy egymásnak ajándékoztuk ezt a remek napot, a természetben, egymás elfogadó, támogató és nyitott terében! Gyertek máskor is!



