Fény és árnyék harca bennünk. Ez volt a tegnapi Vándorecset foglalkozás témája.
A rövid bemutatkozó kör után három magyar nyelvű mantrát hallhattak a résztvevők, az egyik a dobkörökről ismert „Távozzon belőlem mindaz, mi nem én vagyok… kezdetű”, a második egy saját szerzemény, mely a Belső Hangunkhoz visz közelebb. A zenét egy rövid relaxáció követte, majd vezetett, önismereti kérdéseken keresztül eljutottunk saját árnyékainkhoz és azokhoz az eszközökhöz és lehetőségekhez, amelyek átsegítenek bennünket a nehéz időszakokon… Megjelentek előttünk azok a képek, amelyekkel dolgoztunk aztán a festés alatt. A kérdéseket követően elhangzott a harmadik dal is, amely szintén saját szerzemény. Ez a dal kifejezetten az esemény témájára íródott, a végén közösen énekeltük az ismétlődő részeket. A festés után pedig együtt megnéztük, hogy kiben mi mozdult meg, s milyen üzeneteket hordoznak az alkotások.
Felejthetetlen élmény volt veletek megtapasztalni, milyen érzés, amikor közösen éneklünk, ahogyan visszhangoztátok a „Bátor Szívem velem vagy…” sorokat és mennyire felemelő, támogató tud lenni, amikor a festés által előbukkanó üzenetet megosztjuk másokkal!
Az év utolsó önismereti képalkotói eseménye ez az alkalom volt! Hálás vagyok mindenkinek, aki csatlakozott és megtisztelte jelenlétével a Vándorecset önismereti képalkotó műhelyét ez évben a Szelenit Spirituális Központban. Találkozzunk jövőre újabb, még színesebb programokkal, zárt csoportos eseményekkel, elvonulásokkal is!
Azért még némi meglepetéssel készülök decemberre azoknak, akik már voltak Vándorecset eseményen, de ezt majd hamarosan megtudjátok…
Ölellek benneteket! Jó veletek!
